Sütés
A sütés témája köré épülő táncházunk szinte bármely hónapban játszható, hiszen nem jeles naphoz, hanem hagyományos tevékenységhez kötődik. Előbb táncos mozgásokban és játékokban felidézzük a sütés mozzanatait, majd valódi tésztát gyúrva, valódi süteményt is lehet készíteni a konyhán. A kisült süteményt pedig természetesen a gyermekek fogyaszthatják el ebéd után.
Táncházunkban a bemelegítő, tartás javító mozgások után a Dunántúli ugrós és szatmári csárdás táncokra jellemző alaplépéseket gyakoroljuk. Folytatjuk a páros táncok megismerését, gyakorlását.
Hangszer bemutatónkon a brácsával ismertetjük meg a gyerekeket. Mivel kísérő hangszerről van szó, (nem játszik dallamot) hangját mindig nehezebben szokták meg a gyerekek. A brácsát önmagában szinte sosem hallják. Hangszerbemutatónkon is segítségül hívjuk a hegedűt, ami segít kiemelni a brácsa szerepét, ezáltal megkedveltetni különös hangzását.
Sütés idején játszott játékaink nagyrészt játékos gyúró, kavaró mozdulatokból állnak, ezáltal készítve fel a gyerekeket a valódi sütésre. Sütős játékaink: „Csütörtökön virradóra” (szerepjátszó játék), „Sülnek a kenyerek” (tyukózás), „Felkelt a lány jókor reggel” (körjátékként vagy vonatozásként is játszható), „Csinta-csinta, palacsinta” (szerepjátszó páros játék), „A Tisza, a Duna zavarodik” (körjáték, fogócska), „A malomnak nincsen köve” (párcserélő körjáték). Mesés játék: „Szita, szita, szolgáló”, „Süssünk, süssünk valamit”.
Ez alkalommal a tészta gyúrásához kapcsolódnak mondókáink is: „Én kicsike vagyok, a kezeim nagyok”, és az „Én kicsike vagyok, arany cipót gyúrok” kezdetű.
